Tizenkilencedik fejezetDecember 13., péntek
Játékos, de erős szél fújt, és kiragadta Ottie kezéből az ágyneműt, valahányszor utánanyúlt. A lány vörösesszőke haja vízszintesen szálldosott a feje körül.
– Mmnnff – köpködött, majd a szájában három facsipesszel megragadta a paplanhuzat sarkát, és belekapaszkodott. Küszködve szorította magához, fölégörnyedt, megpróbálta lenyomni, mielőtt újra belekapott volna a szél, és vitorlaként lendítette volna az ég felé. Végül elégedetten felmordult, sikerült lenyomnia a szennyeskosárba. „Papírnehezék” gyanánt a tetejére helyezett egy sima követ – senki sem állította, hogy könnyű az élet a parton. A párnahuzatokat és a bugyikat könnyebb volt elkapni és a kosárba halmozni, azután a hóna alá csapta a kosarat, és visszaküzdötte magát a házba.
Újra biztons
