Huszadik fejezet– Még egy ugyanilyet, Joe – kérte Pip, és visszacsúsztatta a csapos elé a poharat.
– Szomjas vagy ma este – jegyezte meg szelíden a kocsmáros, és a lányra pillantva egy újabb korsó sört csapolt.
– Igen, elvégre keményen dolgoztam, igaz? – Péntek volt, de az első este, amit a kocsmában töltött.
– És abból, amit hallottam, keményen játszottál… örülök, hogy jól vagy.
Örülök, hogy jól vagy. Ez a kód arra, hogy: „Örülök, hogy nem haltál meg”. Pip a szemét forgatta a klasszikus helyi bagatellizálástól. Errefelé nem értékelték a nagy felhajtást.
– Ja.
A kocsmáros elétolta a sört, de megint nem fogadta el a pénzét. Az első sörre a ház vendége volt.
– Phil Meenahan – mondta a kocsmáros, és a biliárdozó ács felé biccentett.
– Kösz, Phil! – szólt oda a lány a korsót megemelve.
