Ottie hátravetette magát a széken. Ingerült volt, és nyugtalan, újra keserű könnyek hulltak a szeméből. Arra gondolt, hogy Shula gondtalanul kinyit egy újabb üveg bort, és még csak észre sem veszi a férjét a konyhában. Minden éjjel hátat fordít neki az ágyban, és megfeledkezik róla, mennyit köszönhet neki. Ez nem igazság. Még csak nem is szereti, csak az kell neki, amit tőle kaphat, az életszínvonal, a presztízs, az ékszerek, a lovak, a vakációk…
És mit kap Ottie? Őt nem érdeklik a tárgyak vagy a csecsebecsék. Ő csak Bertie-t szereti, és mégsem kaphatja meg. Körülnézett a kis irodában. Olyan szemmel nézte, mint első alkalommal – átalakított karám egy szélfútta mezőn, a magányos tengerparton. Tényleg csak ennyit tartogat számára az élet? Megpróbálta elhessegetni ezt a gondolatot. Szerelmes
