Nyolcadik fejezetDecember 7., szombat
– Pirítóst?
Az anyja nem válaszolt, felhúzott lábbal ült az ablakmélyedés kék kockás pamutszövettel borított ülésén, és a kertet nézte. Még mindig pongyola volt rajta, bár már majdnem ebédidő volt. A temetés óta nem mosott hajat, a szeme alatt halvány sminkfoltok éktelenkedtek. Mintha addig tartotta volna magát, de a végrendelet felolvasása után megengedte magának, hogy szétessen.
De legalább Mrs. Mac rábeszélte, hogy jöjjön ki a szobájából.
– Anyu? – próbálkozott újra Willow.
– Mi? – Az anyja felé fordult. Szemmel láthatólag lefogyott az elmúlt hetekben, beesett az arca, a szeme sarkában lefittyedt a bőre.
– Azt kérdeztem, nem vagy-e éhes. Csinálok pirítóst. – Ennyit tudott tenni felcsattanás nélkül.
– Ó, nem. Nem vagyok éhes. – Elfordult, és ú
