Hirtelen megtorpant.
Várjunk csak. Nem azt mondta O’Leary, hogy húsvét környékén tárgyaltak az eladásról? Egyenesen visszalapozott a március havi bejegyzésekhez, és elkezdett előrelapozni… végül megállt április 15-énél. C. Shaye, délelőtt 11 óra. Semmi sem utalt rá, hogy C. Shaye üzletelt az apjával, de a telefonszámnak londoni előhívója volt.
Willow rámeredt a számra. Megér egy próbát, nemde?
Tehát az apja utálta. És akkor mi van? Tehát egy angol. Na és? Mit számít, ha egy gazdag angol idejön, hogy megtegye, amit az ősei elmulasztottak? Elvegye, amit akar, de nem erőszakkal, hanem kardcsörtetés nélkül. Úgy, hogy közben pénz cserél gazdát. Ez rosszabb, mint a hétszáz évvel ezelőtti győzelem?
Megragadta a mobilját, és beütötte a számot.
A férfi azonnal felvette.
– Igen – szólt bele ku
