Mit tudtunk mi az urakról? azt, amit apám mesélt róluk, amit a parádés kocsistól vagy a szobalánytól hallhattunk, ha olykor elküldték őket hozzánk egy levéllel vagy egy kis ajándékkal. Mert ők maguk csak egymással érintkeztek, minket nem hívtak, hozzánk nem jártak, s egyetlenegyszer léphettem csak át S.-ék kastélyának küszöbét, azt is 1919-ben, amikor először csapta meg őket a nagy változások szele, s leereszkedőn hívtak meg anyámmal, hogy elpanaszolják sérelmeiket. Mint egy más, szebb, kényesebb emberfajta, úgy robogtak közöttünk, de sosem velünk, könnyű hintaikban, örömeikről, fájdalmaikról csak közvetve, a megyei lapok vagy cselédeik útján hallhattunk, lakomáiknak vagy toraiknak csak gőze, csak morzsái értek hozzánk, s mi is csak úgy néztünk rájuk, mint jobbágyaik, semmiségünk megalázó
