M. Mariska nem valószínű, hogy a nyomorúságtól félt; a szobában, ahol felkötötte magát, hatszáz tojást tartott eladásra készen, volt hízója, baromfija – viszont most hallottam csak, hogy apja, a mindig komor csizmadia, mikor igen beteg lett, egyszer magára lőtt, de nem halt bele, akkor aztán felkötötte magát; fia meg, aki a mi iskolánkba járt, állítólag úgy mérgezte meg magát, tavaly.
Délután újabb autókirándulás, ezúttal Atádra, Kutason, Szabáson, Nagykorpádon és Lábodon át. A vidék itt egyhangúbb, a faluk szétszórtabbak, rendetlenebbek; de Kutason szép, oszlopos, református templom épül, kicsiben olyan homlokzattal, mint a genfi katedrális, Szabáson szép, régi kúriát láttam, parkkal, Nagykorpádon szokatlan, oszlopos homlokzatú házakat, talán egyazon építésztől, gyönyörű égővörös mályvák
