Vis inertiae? ez volna a falu lényege?
SZERDA
SZERDAHalott nap, forróság, por, legyek, nem jön senki, nem történik semmi, kétségek: mit keresek én itt, ahol se házam, se rokonom, csak emlékeim, s még ezek az emlékek is csak nehezen, botorkálva, bizonytalanul törnek fel a poron, a forróságon, az idegen arcokon át. Anyám emlékét idézném; azt hittem, őt találom majd mindenütt, és lám, hiába voltam a temetőben (igaz, zavart az öreg Pista bácsi), hiába láttam virágzó hársakat, rezedát, az ő kedves virágját, váltakozó otthonait – nem látom, nem érzem, nincs velem, s ebben a meddő, oktalan és bénító szomorúságban egyszerre minden hiábavalónak, gyermekesnek, igen: gyermekesnek látszik. Gyermekkoromat keresem? de hol vannak a játszótársak, hol akár a kortársak is, akikkel feléleszthetném legrégib
