Az ácsné: vígjátékba illő figura, rossz németes beszédével, amellyel mindent, mindenkit eláraszt, nem törődve nyelvtannal, szórenddel, tárggyal, igevégzetekkel, csak beszél-beszél szakadatlanul, valami paraszti, se osztrák, se magyar, spontán és magától értetődő huncutsággal… Szakácsnénak került ide valamelyik jobb módú zsidóházba, aztán férjhez ment az özvegy ácshoz, akinek már nagy gyerekei voltak, ezek aztán elkerültek tőlük, s helyet adtak az új gyerekeknek: egy szép kislánynak, aki korán meghalt, meg ennek a fiúnak, aki apja mesterségét űzi, s most volt Pécsett, a mestervizsgán. Az ácsné meséli, hogy a háború végén tolmácsul szolgált a németeknél, amit értek, de aztán az oroszoknál is, mert azt mondja, oroszul is tud, kórházban tanulta a múlt háborúban, sebesült orosz katonáktól, de m
