Strike-ot is meglepte, hogy Chard odajött Alhoz, de az bizony semmi volt ahhoz a megdöbbenéshez képest, ami Strike láttán Chard arcára kiült.
– A… a testvére?
– Féltestvére – igazította ki Strike, és magában remekül szórakozott Chard nyilvánvaló döbbenetén. Hogy lehet ez a filléres nyomozó az aranyifjú örökös rokona?
Úgy tűnt, Chardnak csak arra tellett az erejéből, hogy egy potenciálisan jövedelmező ügyfél fiához odamenjen; arra már nem futotta, hogy a háromszemélyes, kínos csendet is elviselje.
– Jobban van már a lába? – érdeklődött Strike.
– Ó, igen – bólogatott Chard. – Sokkal jobban. Nos, én… én akkor hagyom is magukat vacsorázni.
Azzal távozott, az asztalok közt ügyesen lendülve tovább a mankókon, és visszaült a helyére, ahol Strike már nem láthatta. Ők is visszaültek; Strike a
