– Szeretem apa dolgozóját – jelentette be Orlando –, mert ad nekem papírt rajzolni!
– Tiszta egy szemétdomb az a szoba – mondta Leonora, és bekapcsolta az elektromos teáskannát. – Rengeteg ideig tartott, amíg mindent átnéztek benne.
– Liz néni is bement oda – bökte ki Orlando.
– Mikor? – bámult rá az anyja két bögrével a kezében.
– Amikor eljött, és te a vécén voltál – felelte a lány. – Bement apa dolgozójába. Láttam is!
– Semmi keresnivalója abban a szobában! – csattant fel Leonora. – Keresgélt valamit?
– Nem – válaszolt Orlando. – Csak bement, aztán kijött és meglátott engem és sírt.
– Ja – nyugtázta elégedettnek tűnő hangon az asszony. – Velem is nagyon sírósan viselkedett. Ennek is bűntudata van.
– Ő mikor jött át? – érdeklődött Strike.
– Hétfőn, rögtön reggel – válaszolta Leo
