(„Jonnynak sosem tett jót, ha speedet tolt” – avatta be Leda értetlen kilencéves fiát.)
Megint megcsörrent a telefonja. Még mindig az apja képét bámulva vette fel.
– Hahó! – köszöntötte Robin. – Visszaértem az irodába. Maga hol van?
– Az Albionban, a Hammersmith Roadon.
– Volt egy fura hívása. Akkor hallottam az üzenetet, amikor visszaértem.
– Halljuk!
– Daniel Chard az – közölte Robin. – És találkozni akar magával.
Strike fintorogva elszakadt végre az apja bőrruhájától, és a helyiségen végigpillantva a lobogó tűzön állapodott meg a tekintete.
– Daniel Chard találkozni akar velem? Hát honnan tudja Daniel Chard, hogy én létezem egyáltalán?
– Az isten szerelmére, maga találta meg a holttestet! Benne volt a hírekben.
– Hm, nos, igen… hacsak úgy nem. És nem mondta, miért?
– Azt mond
