A másik lehetőség, hogy hazamegy a Denmark Streetre, hallgatja, ahogy kopog az eső a rosszul leszigetelt ablakon az ágya mellett, az ereszcsatorna felett, és kint, az ajtó előtti dobozokban túl közel is van a sok Charlotte-tal teli fotóalbum…
Jobb, ha most megy, dolgozik, más emberek bajára gondol…
Az esőben pislogva felnézett a házakra, amelyek előtt épp elment, és a szeme sarkából megpillantotta a húsz méterrel mögötte haladó alakot is. Bár formátlan, fekete kabátba burkolózott, a lassú, rövid léptekből Strike úgy vette ki, egy nő az.
De most valami furcsát is észrevett abban, ahogy lépked, valami természetelleneset. Egyáltalán nem fordult úgy magába, mint egy rendes, magányos járókelő hideg, esős napon. A fejét nem azért hajtotta le, hogy így védje az elemektől, és nem is egyenletes
