Régebben
– Mikor láthatlak újra? – kérdeztem.
Whitney Gable a karjaimba simult a vadászház hálószobájában, és én nem akartam elengedni. Megdermedt, és máris elhúzódott. Ez nagyon nem tetszett.
– Nem folytathatjuk. Ha valaki megtudja…
– Senki sem fogja megtudni.
Kék szemét összehúzta, és makacs arckifejezést öltött. Még így is nagyon édes volt. Túlságosan is. A farkam a sok bevetés ellenére nemhogy nem purcant ki, de megint követelőzni kezdett.
– Attól még, hogy így nézel rám, ugyanúgy találkozni akarok veled újra.
– Nem tudhatod, hogy nem derül-e ki. A nagynéném már tudja, hogy valami készül, hiszen látott téged.
– És pletykálni fog?
Whitney megrázta a fejét. – Jackie nagynéném sosem tenné, de nem ez a fontos, hanem az, hogy már ki is derült. És nem is maradna titokban sokáig máso
