Nyugtalanító hang fogad, amikor belépek a Főkapitány házába. Hallom, ahogy kibiztosítja a puskáját.
– Te szarházi! Most elszalasztottam a pisztrángot! Már egy éve próbálom ezt a nagyot kifogni! – Magnus Gable hangja ugyanolyan nyugtalanító, mint a puskája.
– Nem az én hibám, hogy pocsék horgász vagy!
Megint hallom, ahogy valaki kibiztosít egy puskát.
Úristen, ez megbolondult!
– Ne már! Eszedbe ne jusson…
Durr. Durr.
Felrántom az ajtót, berohanok, és látom, ahogy a Főkapitány a motoros kerekesszékéből már céloz, hogy újra lőjön. Az arcán vér csorog.
– Elhibáztad, te faszkalap!
– Nagyapa, vérzel!
Goose, a retriever felpattan, és odaszalad hozzám. Úgy tűnik, őt cseppet sem zavarja a lövöldözés.
A nagyapám megrázza a fejét, és a vércseppek beszennyezik a kerekesszéke bőr karfáját. –
