Közelebb lépek. Whitney nem húzódik el, úgyhogy letörlöm a könnyeit, mint régen, de most minden egészen más lesz. Esküszöm, most más lesz.
Megrezzen, ahogy az arcához ér a kezem. A füle mögé simítok egy tincset, és megvizsgálom az arcát. Egyértelmű a lilás folt. Elönt a harag.
– Ki volt az a fasz, aki megütött?
Whitney elhúzódik, és úgy dönti a fejét, hogy a haja eltakarja a sérülést. – Nem számít.
– Minden számít, amikor rólad van szó. Talán nem érted, de így van.
Whitney felnéz, a szeme könnyektől csillog. – Most ez lesz az új játszmád? Elhiteted velem, hogy számítok neked? – Elfordítja a tekintetét. Fáj, hogy azt gondolja, játszmázom.
– Whitney, te mindig is a legfontosabb voltál a világon. Mondd el, ki ütött meg!
Felszegi az állát, és én felismerem ezt a makacs arckifejezést.
–
