Bűn sorozat

Chapter 2

LINCOLN

– Tiltakozom!

Az egész gyülekezet megfordult, és bámultak, ahogy kivágtam a kétszárnyú ajtót.

Elmosódottan láttam őket, bizonyára a két dupla skót whiskytől, amit azért hajtottam fel, hogy elfojtsam a bánatomat, amiért ő máshoz megy feleségül.

Mert egy Riscoff és egy Gable soha nem élhet együtt boldogan.

De én nem voltam hajlandó szó nélkül végignézni, ahogy Whitney Gable egy másik férfival köti össze az életét.

– Te átkozott seggfej! Hogy merészelsz beleszólni?! – Whitney maga volt a tökéletes menyasszony a fehér ruhában, kivéve, hogy az arcát eltorzította a harag, ahogy felém csörtetett.

Lehet, hogy részeg fejjel elszámítottam magam.

– Nem mehetsz hozzá! – Tudtam, hogy a hangom fátyolos, de nem érdekelt.

– Nem is értem, hogy képzeled, hogy beleütheted az orrodat. Takarodj!

– A nyomomba sem ér a pasi – motyogtam. Whitney szeme szikrázott. – Nem érdekel! Mert engem nem birtokolsz.

Hátulról ketten elkaptak, és az ajtó felé vonszoltak.

– Ne, ezt ne… – Nem fejezhettem be a mondatot, mert kihajítottak a templomból.

– Ha még egyszer rá mersz nézni a húgomra, esküszöm, kitekerem a nyakadat! És leszarom, mennyi pénze van a családodnak. – Asa Gable fölém tornyosult, és egy pillanatra sem vontam kétségbe a szavait, főleg, mivel tiszti egyenruhában és zöld sapkában volt.

Mellette állt a vőlegény. A férfi, aki kurva nagyot hazudott Whitney-nek. Nem gondoltam volna, hogy Whitney tényleg képes lesz hozzámenni. És azt sem, hogy a bátyja hagyni fogja.

De tévedtem. Inkább menjen férjhez bárkihez, csak egy Riscoffhoz ne.

A vőlegény elvigyorodott, de nem szólalt meg. Mindketten megfordultak, és visszamentek a templomba.

Ha nem lettem volna kurva részeg, én is visszamentem volna, hogy újból tiltakozzak.

Lehet, hogy Whitney Gable férjhez megy, de én akkor sem vagyok hajlandó lemondani róla.

Soha.