Régebben
Rettenetesen utáltam ablakot pucolni. Inkább egész nap vécét sikálnék, csak ablakot ne kelljen mosni. Már fájt a karom, mert a butik ablakai a padlótól a plafonig értek, és csillogóra tisztítottam őket. És nemcsak a karom sajgott, hanem egyéb testrészeim is, a tegnapi éjszakától.
Úristen, mi a franc ütött belém, hogy elmentem egy pasival, aki egy bárban szedett fel?
Elképesztő, hogy ennyire hülye voltam. Ricky miatt, mert az a faszfej megcsalt, és elvette a józan eszemet a harag. És életem legjobb éjszakáját köszönhetem ennek.
De nem ez a fontos. Az a fontos, hogy négy évet pazaroltam az életemből egy álmodozó faszkalapra és a gitárjára, mert elhittem a baromságait, pedig minden olyan átlátszó volt. De én naiv voltam, és bíztam benne.
– Várj rám, Whitney! Amint befutok, máris
