Délután kénytelen voltam végigjárni az emlékek rögös útját, és majdnem kitörtem a nyakamat. Csendesen vissza akartam lopakodni Gable-be, hogy senki ne is tudjon az érkezésemről az unokatesómon és a nagynénémen kívül. Csak nyalogatni akartam a sebeimet anélkül, hogy bármi megzavarna. De persze mégsem így lett.
A Cocko Taco guacamole és quesadilla jót tett, már nem bánom annyira, hogy visszatértem. A jó kaja igazi gyógyír.
Tücsök ismerős utakon vezet, de tíz év alatt minden megváltozott. A régi, lepukkant házak helyén újak állnak. A középiskola épülete vadonatúj, és ott díszeleg rajta a Riscoff Memorial tábla, amiről megint eszembe jut a férfi, akibe belebotlottunk az előbb.
Amíg nem láttam a saját szememmel, nem volt nehéz kizárni a gondolataimból a változásokat. Ráadásul Lincoln Riscoff
