Régebben
Mindenem bizsergett, mire odaértem az erdei házhoz.
Nem lenne szabad idejönnöm. Ezt pontosan úgy tudtam, mint azt, hogy nem tanácsos lefolyótisztítót inni, vagy szénapadláson gyufával és benzinnel játszani. De mégis vállaltam a kockázatot.
Kopogni készültem, de a kezem még az ajtóhoz sem ért, Lincoln máris kinyitotta. Láttam, hogy szaporán veszi a levegőt.
– Nem hittem, hogy eljössz. Azt gondoltam, hogy megint kutatnom kell utánad.
Úristen, túl jó pasi, hogy igaz legyen.
Mogyoróbarna szeme végigpásztázott, én pedig a nyakán az ér lüktetését figyeltem, és visszafogtam magam, hogy ne akarjam máris megízlelni a testét.
Te jó ég, Whitney, mi a fene ütött beléd?
Lincoln Riscoff. Hát ez a baj. Az óta az éjszaka óta másra sem gondolok, csak rá. Mintha csakis ő lehetne a gyógyír a
