AZ ELSŐ LÉPÉSEK
Egyszerre két meghívót is kaptam a nyár folyamán, pár héttel az érettségi után. Az egyik Kolozsvárra szólt, a Tanítók Házába, fizetéses felvételre, a másik az Eötvös-kollégiumba, teljesen ingyen helyre. Mindegyikhez volt „protekcióm” (kinek nem volt akkoriban?), s amennyire emlékszem, kettő is, sőt három a Kollégiumba: a legelső Dsida Ottó, gimnáziumi igazgatóm és matematikatanárom, szigorúan vallásos, sőt térítő hajlamú, gimnáziumunk Szent Imre-kápolnájának igazi megteremtője, kitűnő tanár, kimért modorú, de jószívű pedagógus, ma is őrzöm az emlékét, első jótevőim között. A másik két pártfogómat véletlen kapcsolatoknak köszönhettem, az egyik Kozma Andor volt, akkor ismert költő és közíró, az iskolákban szavalták híres versét, A karthágói harangok-at, s az Újság-ban vasárn
