THOMAS MANN
TONIO KRÖGER LEVELE
TONIO KRÖGER LEVELELisaveta Ivanovna, messze Árkádiában…Nem délfelől izének most, ámbár, hiába mosolyog, nem fájna már a vulgáris napfény, és tán a „bellezza” se bántana; nem is Északról érkezem, ahol, van vagy húsz éve, Ingeborg szellemét idéztem Helsingőrben. Akkor még szép kételyeim voltak, tele voltam dús problémákkal, s minden kicsi porcikámban muzsikált a melankólia. Szép idő volt az, Lisaveta, amikor terv, cél, tudat nélkül bolyonghattam e szép világban, s formátlanul, de élőn rezgett bennem az élet mindennapi ritmusa. Mit bántam akkor a jövőt, a pályát, a sutának érzett magányt, s akár a köznép sanda suttogását! Szabad voltam, nem kötött semmi, egyetlen vágyam volt: a végtelen, s fittyet hánytam apáim városának, ahol egyszer, átutazóban, letartózt
