– Ez a nap első ajánlata – mosolyodott el Roarke. – Feeney, tudod merre a konyha. Szolgáld ki magad az AutoSéfből, vagy egyszerűen csak kérd meg Summersetet, hogy hozza ide, amit reggelizni akarsz.
– Ebben a házban az igazi tojást jelent – nyújtóztatta ki Feeney elgémberedett tagjait, majd megropogtatta az ízületeit. – Három személyre kérjek reggelit?
– Jobb, ha máris indulsz – javasolta Roarke. – Mindjárt megyünk mi is – majd megvárta, amíg Feeney tojásról és áfonyás palacsintáról álmodozva kisétál. – Tudom, hogy nincs túl sok időd.
– Arra azért van, hogy meghallgassalak, ha mondani akarsz valamit.
– Mondok is – és Roarke meglepve érezte, milyen esetlenné vált. Már csaknem elfelejtette, milyen is ez az érzés, de most újra magába szippantotta. – Amire Feeney az előbb rámutatott, csak a
