TIZENKILENCEDIK FEJEZETEve állva evett, miközben olyan közel hajolt a férjéhez, hogy lélegzete Roarke tarkóját csiklandozta. Amikor a férfinak elege lett ebből, egyszerűen hátranyúlt, és belecsípett.
– Állj hátrább.
– Csak próbálok látni valamit – tiltakozott Eve, de azért engedelmeskedett. – Már fél órája belekezdtél a munkába.
Roarke úgy vélte, hogy a kapitányság eszközeivel még Feeney-nek is kétszer ennyi idejébe telne, hogy eljusson idáig.
– Kedves Eve – szólalt meg, és amikor meglátta, hogy a felesége csak bámulja, felsóhajtott. – Rétegek, hadnagy. Réteg réteg hátán. Pontosan ezért hívják alvilágnak. Megtaláltam a fiúnk kódolt nevét, amit az autotronikusok üdvöskéje használt. De lesz még több is. Viszont eltart egy ideig, amíg feltöröm a rejtjelkulcsot.
Roarke automatára állított
