– Tudom – simította végig Eve arcát, és finoman megcsókolta. – Nem aludtál eleget – dörmögte, és masszírozni kezdte a hüvelykujjával a szeme alját. – Olyan ritkán kapcsolod ki azt a tüneményes agyad – pillantott fel a stewardessre, aki épp ebben a pillanatban helyezte az asztalra a gőzölgő csészéket. – Köszönöm, Karen. Amint Peabody rendőrtiszt megérkezik, azonnal szálljunk fel.
– Megmondom a pilótának. Kellemes repülést, uram.
– Ugye valójában nem is kell Kelet-Washingtonba menned?
– New Yorkból is el tudtam volna intézni – vont vállat Roarke, és felemelte a csészét. – De a személyes megjelenés mindig ad egy kis lökést az ügyeknek. És így még abban a gyönyörben is részem lehet, hogy látlak munka közben.
– Nem akarom, hogy belekeveredj ebbe az ügybe.
– Soha nem akarod – mosolyodott el
