– Ó, fogja már be – hessegette el magától Cerise. – Én most Eve-hez beszélek. Gyere le ide, édesem. De ne túl közel – rázta meg kuncogva a kezében tartott flakont. – Gyere, és szállj be a buliba.
– Hadnagy, nem javaslom, hogy…
– Fogja be a száját, és várja meg a kollégámat – vetette oda neki Eve, miközben egyik lábát átvetette a fémből készült biztonsági korláton, és ereszkedni kezdett lefelé.
Hetven emelettel az utca fölött, egy alig két láb széles párkányon egyensúlyozva a szél már korántsem tűnt szellőnek. Keményen vágott, és ezt még csak fokozta a légijárművek kavarta örvény. Még Eve ruhája alá is beférkőzött. Erősen nekivetette a hátát az épület falának, miközben azon igyekezett, hogy a szíve ne ugorjon ki a helyéből.
– Hát nem gyönyörű? – sóhajtott Cerise. – Jólesne most egy pohá
