HETEDIK FEJEZETMásnap reggel, nem sokkal nyolc óra előtt Eve sajgó izmokkal, szédülő fejjel ült otthoni irodájának íróasztala előtt. De valójában nem is munkahelyként, inkább valamiféle szentélyként kezelte ezt a kis szobát, melyet Roarke rendezett be a számára az otthonában. A berendezése ugyanaz volt, mint annak a lakásnak, mint amiben akkor élt, amikor találkoztak, és amit olyan nehezen hagyott ott.
Roarke intézkedett, és attól fogva ez lett Eve saját szobája a saját, személyes tárgyaival. És amikor Roarke távol töltötte az éjszakát, Eve nem feküdt bele a közös ágyukba. Inkább választotta a relaxációs fotelt, amiről nagyon nehezére esett lemondania.
Mostanában egyre ritkábban gyötörték a rémálmok, de azért néha-néha még visszatértek.
Ebben a szobában kényelmesen tudott dolgozni, és h
