AKKOR: EMMAValami felébreszt.
Azonnal tudom, hogy nem a részegek a török büfé előtt, nem is utcai verekedés vagy a rendőrségi helikopter, mert ezeket annyira megszoktam, hogy alig veszem észre. Fölemelem a fejemet, hallgatózok. Egy puffanás, majd még egy.
Valaki járkál a lakásunkban.
Mostanában volt pár betörés a környéken, és a gyomrom egy percet görcsöl az adrenalintól. Aztán eszembe jut. Simon elment kocsmázni a kollégáival vagy micsoda, én pedig nem vártam meg, hanem lefeküdtem. A hang arra utal, hogy túl sokat ivott. Remélem, fog zuhanyozni lefekvés előtt.
Az utcai zajból vagy inkább a hiányából nagyjából megállapíthatom, hány óra. Nem berregnek motorok, amikor a vezetők felgyorsítanak a zöldnél. Nem csapódnak ajtók a török büfében. Kitapogatom a telefonomat, megnézem, hány óra. N
