AKKOR: EMMAMegőriztem a kulcskódot, mondja.
Egyet lép felém. A szeme vörös és kissé eszelős. Sírhatott.
Amikor kiköltöztem, azt mondtam Marknak, hogy töröltem, mondja. De nem töröltem. Aztán arra használtam, hogy meghackeljem a rendszert. Könnyű volt. Gyerekjáték.
Ó, mondom, mert nem tudom, mi mást mondhatnék.
Fent voltam, mondja. A padláson. Néha eljöttem, amikor te már aludtál, és fent aludtam, hogy a közeledben lehessek.
Váratlanul a nyakamra mutat. Rémülten hátrálok. Ez a nyaklánc, amit ő adott neked, igaz? Edward!
Igen. Simon, el kell menned. Várok valakit.
Tudom. Simon előhúz egy ismeretlen telefont. Edward Monkfordot. Csakhogy hiába várod. Én küldtem azt az üzenetet.
Mi? – kérdezem bambán.
Múlt héten elvettem a telefonodat, és beírtam a nevét ezzel a számmal a kapcsolataid
