MOST: JANEFelhívom Simont.
– Nem szokásom vacsorára hívni férfiakat, akiket alig ismerek – mondom –, de ha komolyan gondolta az ajánlatát, hálás lennék a társaságáért.
– Természetesen. Akarja, hogy hozzak valamit?
– Hát, bor nincs itthon. Én nem iszom, de magának jóleshet. Van rostélyosom, nem bevásárlóközponti szemét, a nosztalgiahentesnél vettem a High Streeten. Figyelmeztetem, ha elkésik, a magáét is megeszem. Farkaséhes vagyok.
– Helyes – mondja derülten. – Hétkor jövök, és ígérem, ezúttal nem lovagolok azon, hogy Monkford ölte meg a barátnőmet, oké?
– Kösz. – Én is javasolni akartam, hogy ma este ne tárgyaljunk Emmáról és Edwardról – éppen eléggé frászban vagyok –, de nem jöttem rá, miként hozhatnám szóba tapintatosan. Kezdek rájönni, hogy Simon nagyon figyelmes ember. Eszembe ju
