MOST: JANE– Jól van, Jane? – Simon erősen néz.
– Igen. – Felrázom magamat, és gyengén rámosolygok. – Kedves volt magától, hogy eljött. Bár igazából nem volt szükséges táskát hozni. Most kaptam Mia barátnőmtől egy SMS-t, hogy átjön éjszakára.
– Nincsenek Miának gyerekei? Meg egy férje? – kérdezi féltő gonddal.
– Igen, de…
– No, látja. Miára otthon van szükség. Én meg itt vagyok. Egészen olyan lesz, mint még valamikor.
– Valamikor? Hogyhogy? – Nem értem.
Körbemutat. – Maga és én. Itt, együtt.
– Most nem valamikor van, Simon.
Rendületlenül mosolyog. – De nincs is olyan távol. Számomra legalábbis.
– Simon… – Nem tudom, hogyan fogalmazzak. – Én nem vagyok Emma. Egyáltalán nem olyan vagyok, mint ő.
– Hát persze, hogy nem. Maga először is jobb ember.
Elveszem a telefonomat az asztalról
