MOST: JANE– Jöttem, amint tehettem – mondja Simon, és ledob az ajtó mellé egy táskát. – Ez az előnye annak, hogy az ember szabadúszó. Ugyanolyan simán dolgozhatok innen, mint egy Starbucksból. – Rám néz, és elhallgat. – Jane, biztos, hogy jól van? Borzalmasan néz ki.
– Simon… bocsánatot kell kérnem magától. Maga mindig is mondta, hogy Edward ölte meg Emmát, de én csak legyintettem rá. De most kezdem azt gondolni… – Habozok, mert nem is akaródzik kimondanom. – Kezdem azt gondolni, hogy igaza lehet.
– Nem szükséges mentegetőznie, Jane. Azt elmondja, hogy mitől gondolta meg magát?
Elmesélem a kamerákat, és az összecsapásomat Thiellel. – Aztán egyenesen kitálaltam, és megvádoltam Edwardot, hogy ugyanazt a nyakéket ajándékozta Emmának – teszem hozzá.
Simon csak néz. Az arca váratlanul megme
