MOST: JANENincs hova mennem, csak vissza a Folgate Street egybe, ám most reszketve lépek be, mint a véresre vert bokszoló a ringbe az újabb menetre.
Most már mindent áthat az érzés, hogy figyelnek, és játszadoznak velem. A házban kiszámíthatatlanul követik egymást az apró hibák. A konnektorok úgy döntenek, hogy nem működnek. A fényerő ingadozik. Amikor begépelem a Házvezető keresőjébe, hogy „egyszobás lakások”, egy olyan oldalra kerülök, ahol a nők hazudnak a partnerüknek. Amikor bekapcsolom a rádiót, Chopin Gyászindulóját választja. Rémítő váratlansággal elbődül a tűzjelző.
– Ne légy már ilyen kurvára gyerekes! – ordítom a plafonnak.
Csak az üres szoba csendje válaszol gúnyosan.
Előveszem a mobilomat.
– Simon – mondom, miután beleszólt –, amennyiben áll még az ajánlata, mégis szeretn
