AKKOR: EMMAAmi ezt követi, az olyan, mint mikor valaki meghal. Zsibbadt és kába vagyok. Nemcsak azért, mert elveszítettem Edwardot, hanem amiatt a hideg, szinte klinikai modor miatt is, ahogy csinálta. Az egyik héten még a tökéletes nője voltam, a következő héten mindennek vége. Imádatból megvetésbe egy szempillantás alatt. Egy részem azt gondolja, hogy nem hajlandó tudomásul venni, mennyire belém van esve, és most már minden percben telefonálhat, elmondja majd, hogy szörnyű hibát követett el. Aztán eszembe jut, hogy Edward nem Simon. Nézem a tiszta, szeplőtelen falakat, a hajthatatlan tereket a Folgate Street egyben, és minden négyzetcentiméterében látom Edward akaraterejét, könyörtelen elszántságát.
Abbahagyom az evést. Így jobban érzem magamat. Az éhség olyan, mint egy régen látott jó
