AKKOR: EMMA
515 Words
AKKOR: EMMAAranyos kis lakás, mondja az ügynök olyan hangon, ami majdnem elmegy őszinte lelkesedésnek. Kiváló megközelíthetőség. És ott az a kis darab privát tető. Abból lehet napozóterasz, természetesen a háztulajdonos egyetértésével.
Kedves, helyesel Simon, és igyekszik kerülni a pillantásomat. Tudtam abban a pillanatban, amikor beléptem, és megláttam azt a 180 centiméteres tetősávot az egyik ablak alatt, hogy a lakás nem jó. Si is tudja, de nem akarja mondani az ügynöknek, legalábbis nem olyan hamar, hogy gorombaságnak látsszék. Akár azt is remélheti, hogy meginoghatok, ha elég sokáig hallgatom az ügynök ostoba karattyolását. Az ügynök ugyanaz a típus, mint ő: dörzsölt, tapintatlan, rámenős. Valószínűleg olvassa azt a magazint, amelyiknél Simon dolgozik. Még fel se értünk a lépcsőn, de már sportról dumáltak.
Ez pedig egy rendes méretű hálószoba, mondja éppen az ügynök, tágas…
Nem jó, szakítom félbe, rövidre zárva a komédiát. Nekünk nem megfelelő.
Az ügynök felhúzza a szemöldökét. Ezen a piacon nem lehet túl válogatós az ember, mondja. Estére ez el fog kelni. Ma már ötször tartottam bejárást, pedig nem is szerepel a weboldalunkon.
Nem elég biztonságos, mondom fahangon. Mehetünk?
Retesz van minden ablakon, hangsúlyozza, plusz biztonsági zár az ajtón. Természetesen beszereltethetnek riasztót, ha a biztonság különösen fontos szempont. Nem hiszem, hogy a tulajdonosnak lenne kifogása.
Most már keresztülbeszél rajtam, Simonhoz. Különösen fontos szempont. Akár azt is mondhatná: Kissé hisztis a barátnő.
Kint várok, mondom, és elfordulok.
Az ügynök rájön, hogy melléfogott, és megjegyzi, hogy ha a környék a probléma, talán nyugatabbra kellene keresni.
Már kerestünk, mondja Simon. Egyik se fér bele a költségvetésünkbe. Kivéve azokat, amik akkorák, mint egy teafilter.
Igyekszik kiszűrni a hangjából az ingerültséget, de a tény, hogy ki kell szűrnie, még jobban felbosszant.
Van Queen’s Parkban egy egyszobás, mondja az ügynök. Kissé unalmas, de…
Megnéztük, mondja Simon, de szerintünk túl közel van ahhoz a házhoz. A hangjából egyértelmű, hogy a szerintünk alatt azt értette: „szerinte”.
Vagy van egy harmadik emeleti, amit most hirdetnek Kilburnben…
Azt is. Esőcsatorna van az egyik ablak mellett.
Az ügynök csak néz.
Valaki felmászhat, magyarázza Simon.
Értem. A bérleti idény még épp csak elkezdődött, ugye. Talán, ha várnának egy kicsit.
Az ügynök kétségtelenül úgy döntött, hogy csak az idejét raboljuk. Ő is az ajtó felé oldalaz. Kimegyek, megállok a lépcsőpihenőn, hogy ne jöjjön a közelembe.
A régi helyünkön már felmondtunk, hallom Simon hangját. Kezdünk kifogyni a lehetőségekből. Lehalkítja a hangját. Nézze, haver, betörtek hozzánk. Öt hete. Két férfi betört, és késsel fenyegették meg Emmát. Megértheti, ha ideges némileg.
Ó, mondja az ügynök. Nyavalyába! Ha az én barátnőmmel csinálja meg ezt valaki, hát nem is tudom, mit csináltam volna. Nézzék, lehet, hogy ez rizikós, de… Elnémul.
Igen? – mondja Simon.
Említette valaki az irodában a Folgate Street egyet?
Nem emlékszem. Most hirdették meg?
Nem, hát nem egészen.
Az ügynök mintha maga sem tudná, hogy folytassa-e ezt, vagy sem.
De elérhető? – makacskodik Simon.
Elvileg igen, mondja az ügynök. És fantasztikus lakás. Abszolúte fantasztikus. Egész más kategória. Viszont a tulajdonos… hogy különc, az enyhe kifejezés.
Hol van? – kérdezi Simon.
Hampstead, mondja az ügynök. Illetve inkább Hendon, de kimondottan csendes.
Em? – kérdezi Simon.
Visszamegyek a lakásba. Akár meg is nézhetjük, mondom. Úgyis félúton vagyunk oda.
Az ügynök bólint. Majd beugrom az irodába, mondja, ellenőrzöm, hogy megvannak-e az adatok. Jó ideje nem mutattam meg senkinek. Nem olyan hely, ami általában megfelelő, de úgy gondolom, maguknak épp jó lesz.
- Writer
