Annyira, de annyira boldog vagyok. Tíz lakást mutattunk be Bendegúzzal, és abból hármat kiadtunk. Az egyik az, amit az orosz házaspár nézett meg. A felhők fölött járok, komolyan.
– Beképzeltnek fogok tűnni, de büszke vagyok magamra!
– Lehetsz is. Egyből egy, az azért elég jó arány. Én, amikor idekerültem, két hét után adtam ki az első lakást.
– Komolyan?
– Ja! Figyelj! Nem értek oroszul, de te csak dumáltál, dumáltál.
– Hát igen…
– Lehet, hogy oroszul magabiztosabb vagy, mint magyarul – nevet fel.
– Szokd meg, Bendegúz! Konkurenciád lett.
Mindketten nevetünk, főképp, mert tudom, hogy egy lakás értékesítése még messze van az állandó sikertől.
– Nekem meg még azt mondta Hamza, hogy te olyan kis szerencsétlen vagy.
Leolvad a képemről a vigyor, és ezt látva, az övéről is leolvad.
–
