– Az egyetlen jó tulajdonságotok, hogy nő létetekre nem pakoltok teli bőröndöket egy kétnapos hazatérés miatt – nevet fel Krisztián.
– Hé! Van több jó tulajdonságom is oké? – nyomok egy puszit az arcára.
Leakasztja a vállamról a sporttáskát, üdvözli Katát is, majd az ő minibőröndjét is a csomagtartóba teszi.
– Kata? Haza?
– Hát hova máshova? Esetleg hozzád?
Mindhárman felnevetünk, mert sosem volt titok, hogy a barátnőm odavan a bátyámért. Aki soha még csak rá sem nézett nőként… Ezt egyébként a mai napig nem értem. De nemcsak én nem, hanem Kata sem, mert barátnőm egy igazán dekoratív, csinos lány. Talán Krisztián úgy tekint rá, mint rám. Testvérként. Nem tudom…
– Ha gondolod, te is nálam aludhatsz, de nem ígérek semmit, ugyanis Verácskánk is ott lesz – mondja testvérem egy huncut mos
