Azt hiszem, ez lesz az utolsó munkanapom…
Vagyis csak sejtem…
Gondolom, járna az a bizonyos harminc nap, de Dóri mindig is kedves volt velem, nem hiszem, hogy azt akarná, hogy még egy hónapot végigszenvedjek a kudarcaim miatt. A hétvége Debrecenben teljesen feltöltött. Megteltem energiával, égek a vágytól, hogy valami újba kezdjek. Persze nem egészen újdonság, hiszen az ingatlaneladás lesz ezután is a fő dolgom, de egy saját vállalkozás az mégiscsak más. Szombaton jöttem rá én is, és Kata is, hogy Krisztián miért tart ott, ahol tart. Nem aggodalmaskodik azon, mi lesz, ha valami rosszul sül el, hanem bátran belevág abba, amit kigondol. Most kitalálta, hogy nemcsak Pesten nyitjuk meg a fő irodát, hanem Debrecenben is a társirodát.
Krisztián sosem gondolkodik kicsiben.
Egész nap telefonál
