A hely, ami sosem volt az otthonom, és ahol mégis mindig otthon érzem magam: Dubaj. Ha valami miatt elhiszem, hogy arab vér csörgedezik bennem, akkor az az Emírség miatt van. Ide valahogy sosem kellett beilleszkednem, minden kézenfekvő volt. Bár Magyarországon nőttem fel, apám minden második évben elvitt Jordániába, persze szigorúan úgy, hogy a családdal ne találkozzunk. Szállodában laktunk hetekig, miközben ő mindenhova elvitt, mindent megmutatott, csak éppen azokat nem, akikkel közös a vérem. Ez már gyerekként is fájt, de akárhányszor tettem fel a kérdést, hogy miért, meglegyintette a fejemet.
Dubajból gazdagodtam meg. Nem titkolom. Persze Dóra egy tündérmesének látja ezt az egészet, de ne kerteljünk, a pénzcsináláshoz pénzre is szükségem volt. Igazán ügyes az, aki a semmiből növi ki ma
