53. FEJEZET2020
USA, NEW YORK
Nem bírok aludni. Az apró szoba forogni kezd, és iszonyú émelygés tör rám. Egy nap. Egy nyomorult napja vagyok itt, és máris a kínok kínját élem meg.
Felülök, a csaphoz akarok sétálni, hogy megmossam az arcomat, de a lábam úgy remeg, hogy félő, pofára esem, ha felállok. Forróság szalad végig a testemen, verejtékezem, a következő pillanatban pedig úgy érzem, hogy rögvest megfagyok. Megtörlöm a homlokomat, a jéghideg bőrömön megannyi verejtékcsepp pihen. Amikor a saját kezem reszketésétől a hajamba akad az egyik ujjam, sírásban török ki. A kellemetlen érzést is elviselhetetlen fájdalomnak élem meg.
Kinyílik az ajtó, az egyik nővér hozzám siet, majd egy törölközővel az ölében mellém ül.
– Mindjárt jobb lesz.
– Rosszul vagyok! Nagyon…
Egyre inkább sírok, de
