UTÓHANGMegigazítom a sminkemet, ami az utóbbi félórában igencsak elkenődött. Robert a hátam mögött áll, ő is a tükörben kémleli az arcomat:
– Ha megint fölkened azt a vörös rúzst, akkor kezdhetjük elölről.
Elnevetem magam, mert úgy beszél, mint egy ártatlan kölyök. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy így is késésben vagyok miatta, hiszen ahogy a hétéves fiunk, Juan elment iskolába, és a kétéves lányunkat, Rubyt elvitte a bébiszitter, nekem esett, és szeretkezni kezdtünk. Fontos megbeszélésem van, ezért belehúzok. A sminkdobozomat lecsukom, és megrázom a hajamat, az ujjammal igazgatva a tincseket.
– Most komolyan, Gloria… Miért? Miért kell még ez is?
Tudom, arra céloz, hogy a hajamat lóbálom előtte. A férjemet elég könnyű felizgatni.
– Robert! Te csöppet sem vagy tekintettel arra, hogy f
