21. FEJEZET2020
DÉL-AMERIKA
A barna katonát figyelem, a fegyverét igazgatja, sejtem, hova indul. Felhívtam a figyelmüket a környéken élő kacsákra és tojásaikra. Amikor itt éltünk a dzsungelben, mást sem ettünk…
Határozottak a mozdulatai, és amikor a combjához nyúlva leellenőrzi a kését, átjár a vágy. Izmos, megtermett, már a közelében is jó lenni. Talán azért is kelt bennem életre a vonzalom, mert ő nem használta ki a helyzetet. Számtalanszor megkörnyékeztem már az elmúlt napokban, úgy akarom őt, ahogy még egy férfit sem, de szinte levegőnek néz. Vagy legalábbis próbál úgy tenni… Persze néha nagyon is tükrözi az arca a gondolatait, de el kell ismernem, hogy tartja magát.
Felé indulok, majd beszélgetést kezdeményezek:
– Szodomai alma – mondom, miközben lefektetem a kőre a növényeket. –
