22. FEJEZETPaul lement a szakadékhoz Robert után, de már visszajött. Legalább húsz percet kettesben voltak lent. Kihallgathattam volna őket, de helyette inkább magamba roskadva dolgoztam föl mindazt, ami a folyónál történt.
Amikor Paul elfordul, fölállok, és visszaindulok a domb aljába. Halkan lecsúszok, egy pillanatra megrémülök, mert nem látom Robertet ott, ahol lennie kéne. Körbevezetem a szemem, ekkor tűnik fel a csobogó hang. Jobban feltérképezem a területet, a felsőruházata, a bakancsa a köveknél hever, de a nadrágja nincs sehol. Észreveszem, ahogy pont alábukik a vízben és lemerül.
Elmosolyodom, melegség jár át, tudom, hogy élvezi ezt a fürdést.
Nem tudom, miért tesz boldoggá, hogy neki jólesik akármi is.
A vállamat a fának döntve iszom a látványt. Olykor hátrasandít, mintha arr
