28. FEJEZETMegriadok, és kell pár pillanat, mire rájövök, hogy hol vagyok, és kivel. Mögöttem egy meleg test, körben rajtam egy óvó kar… Sosem volt ebben részem. Olyan kevés, de nem adatott meg. Hintázik a függőágy, megrettenek annak lehetőségétől is, hogy föláll, és engem már soha az életben nem ölel majd így többé senki.
– Mi a baj? – suttogom.
Ne hagyj itt! Ne állj föl!
– Nincs baj, csak már hasogat a derekam.
Lágy hangomat meghazudtolva elkapom a kezét és újra magamra vonom. Olyan a karjai közt feküdni, mintha maga a föld szeretgetne. Nem tudom megmagyarázni… És azért sem, mert nem az a lényeg, amit kapok, hanem most inkább az, hogy kitől, noha ez az ember semmit sem kéne hogy jelentsen nekem.
– Gloria. El kell fordulnom, mert szétmegy a hátam! Képtelen vagyok így feküdni tovább.
