Később

Chapter 4

Nem szívesen indítok mentegetőzéssel – talán még nyelvtani szabály is tiltja, mint azt, hogy „hát”-tal kezdjünk mondatot –, de miután átolvastam azt a harminc oldalt, amit eddig megírtam, úgy érzem, kénytelen vagyok. Méghozzá egy bizonyos szó miatt, amit rendszeresen használok. Sok káromkodást tanultam anyámtól, és használok már kiskorom óta (mint azt majd meglátják), de ez a szó nem az. Ez a szó a később, úgymint „Később aztán”, vagy „Később megtudtam” vagy „Csak később jöttem rá”. Tudom, hogy sokszor megismétlem, de nincs választásom, mert a történetem akkor kezdődik, amikor még hittem a Télapóban meg a Fogtündérben (igaz, már hatévesen is voltak kétségeim). Most huszonkettő vagyok, szóval később van, nem igaz? Gondolom, ha majd a negyvenet taposom – persze feltételezve, hogy megérem –, és visszanézek arra, amit huszonkét évesen tudtam, rádöbbenek majd, hogy sok mindenről fogalmam sem volt. Mindig van egy később, most már tudom. Legalábbis amíg meg nem halunk. Akkor már minden azelőtt lesz.

Jamie Conklin a nevem, és egyszer hálaadásra rajzoltam egy pulykát, amiről azt hittem, hogy zsírpaca. Később – és nem sokkal később – kiderült, hogy inkább fülzsír. Az igazság néha nagy szívás.

Azt hiszem, ez egy horrortörténet. Döntsd el te!