A temetésre három nap múlva került sor. Nekem ez volt az első, érdekesnek is találtam, de nem mondanám, hogy élveztem. Szerencsére anyámnak nem kellett fővigasztalónak lennie. Mr. Burkettnek volt egy húga és egy öccse, azoké lett a szerep. Ők is öregek voltak, de nem annyira, mint ő. Mr. Burkett az egész szertartást végigsírta, a húga folyamatosan adogatta neki a papír zsebkendőt. A retikülje tele lehetett vele. Csodálom, hogy belefért más is.
Aznap este anyával pizzát hozattunk a Dominóból. Ő bort ivott mellé, én meg Kool-Aidet kaptam, amiért jól viselkedtem a temetésen. Már az utolsó szeletnél tartottunk, amikor rákérdezett, hogy szerintem ott volt-e Mrs. Burkett.
– Aha. Azon a lépcsőn ült, ami felett a lelkész meg Mrs. Burkett barátai beszéltek.
– Az a pulpitus. És… – Felvette az uto
