Itt muszáj megállnom, hogy meséljek Regis Thomasról. Anyám azt szokta mondani, hogy a legtöbb író olyan bizarr jelenség, mint a sötétben fénylő kaka, és Mr. Thomas ezt tökéletesen illusztrálta.
A Roanoke-saga – maga a szerző nevezte így – kilenc könyvből állt, amikor meghalt, mindegyik olyan vastag, akár egy tégla. „Az öreg Regis aztán megpakolja a tányért”, mondta egyszer anyám. Nyolcéves koromban az iroda egyik polcáról elcsentem egy példányt az első regényből, a Roanoke halálmocsara címűből, és elolvastam. Nem okozott gondot. Az olvasás is olyan jól ment, mint a matek és a halottlátás (ez nem dicsekvés, ez az igazság). Ráadásul a Halálmocsár nem éppen a Finnegans Wake.
Félre ne érts, nem azt mondom, hogy rosszul van megírva; az öreg tudott mesélni. Bőven volt benne kaland, sok félelme
