Most ezt hallgasd.
2009 ősze. Obama az elnök, és a gazdaság kezd magához térni. A családunk már nem annyira. Harmadikos vagyok, és Ms. Pierce törteket oldat meg velem a táblánál, mert nekem jól megy az ilyen szar. Végül is hétévesen százalékot számoltam… irodalmi ügynök fia vagyok, ne felejtsük. A többiek a teremben fészkelődnek, mert az a fura időszak van éppen hálaadás és karácsony között. A feladat olyan egyszerű, mint puha vajat kenni a pirítósra, és éppen a végén járok, amikor bedugja a fejét az ajtón Mr. Hernandez, az igazgatóhelyettes. Ms. Pierce-szel röviden mormolva tanácskoznak, majd Ms. Pierce arra kér, hogy lépjek ki a folyosóra.
Anyám vár a folyosón, és olyan fehér, mint egy pohár tej. Sovány tej. Az első gondolatom, hogy meghalt Harry bácsi, akinek a fejében most már acélle
