Még mindig az utolsó pár sült krumplit majszoltam (addigra már kihűlt, de engem nem zavart), amikor befordultunk egy rövid zsákutcába, ami a Macskaköves út nevet viselte. Hajdanában talán macskaköves volt, de most már sima aszfalt. A végén álló házat Macskaköves Villának keresztelték el. Nagy kőház volt, flancos, faragott zsalukkal és mohás tetővel. Jól hallottad, mohás. Durva, mi? Volt kapu, de nyitva állt. A kapuoszlopok ugyanolyan szürke kőből készültek, mint a ház, és mindegyikre tettek egy táblát. Az egyiken az állt: TILOS AZ ÁTJÁRÁS. UNJUK MÁR ELÁSNI A TESTEKET. A másikon egy acsarkodó német juhász rajza, és alatta: VIGYÁZZ, HARCI KUTYA.
Liz megállt és felvont szemöldökkel nézett anyámra.
– Regis egyetlen testet ásott el – mondta anyám –, a papagájáét, Francisét. Francis Drake felf
