Másfél óráig tartott, és mire végeztünk, teljesen lemerültem, és szerintem anyám is. Mr. Thomas kábé ugyanúgy nézett ki az elején és a végén, ahogy ott állt abban a kicsit szánalmas sárga övben, ami kidudorodott a pocakján és rálógott a sortjára. Liz odaállt a kocsival a kapuba, és bekapcsolta a villogót, ami jó ötlet volt tőle, mert Mr. Thomas halálhíre kitudódott, és emberek jelentek meg, hogy fotót csináljanak a Macskaköves Villáról. Egyszer Liz bejött hozzánk megkérdezni, meddig tart még, de anya csak legyintett, mondta neki, hogy járja be a területet vagy amit akar, de amúgy Liz jobbára tartotta a távolságot.
És nem is csak kimerítő volt, stresszes is, mert a jövőnk Mr. Thomas könyvétől függött. Nem volt igazságos, hogy kilencévesen el kellett viselnem egy ekkora felelősség súlyát, d
